Történet

Cserhátsurány egy hangulatos nógrádi falucska megbújva a Belső-Cserhát dombjai között, a Fekete-víz partján.

A település 1905-ig Surány néven szerepelt. A „surány” nevet egyesek szláv nyelvéből eredeztetik „sógor” jelentéssel, mások szerint ótörök kifejezés: méltóságnév.

A régészeti kutatások igazolják, hogy a településen már a csiszolt kőkorszakban éltek. A település első írásos említése során „Villa Surány”néven, mint a dömösi prépostság birtokában lévő falu fordul elő annak 1138. évi alapító adománylevelében.

A középkori település a XIV. században a Csór nemzetségé volt.

1429-től a Rozgonyi, majd 1443-tól a Liszkói és Surányi család voltak a föld birtokosai.

Szanda vára elfoglalása után (1545) Surány is török hűbérbirtok lett.

A 15 éves háború idején a falu ismét magyar kézre került, de 1596-ban már pusztaként szerepelt. Majd újra a török uralja, mely idő alatt a 14 adós portából csupán 5 maradt meg.

Az 1611-es nagyszombati zsinat határozata alapján összeírták a plébániákhoz tartozó kisiskolásokat, mely ez idő tájt Surányban 8 fő volt. A település ekkor a Váci Egyházkerület birtoklistájához tartozott, így az oktatásban is a római katolikus elvek voltak az irányadók. Eszerint az olvasás, az írás, az alapvető egyházi énekek és imádságok ismerete szerepelt a tanított anyagok között.

A török elleni felszabadító harcokban elnéptelenedett a falu. 1715-ben is csupán 8 háztartást jegyeztek föl, 15 kisgyermekkel.

A XVIII. század végétől népesül be ismét Surány szláv ajkúak betelepítésével, melyben jelentős szerepet játszottak a Sréterek. 1726-tól ugyanis a szandai Sréter család birtokába kerül.

A család nem nógrádi eredetű, csak a XVIII. század elején jelentek meg a megyében.

A Sréterek evangélikusok lévén jelentős anyagi támogatást nyújtottak a Surány környéki evangélikusoknak. Kastélyuk egykori sörházát imaházzá alakították. Orgonát vásároltak egyházi célokra. A legjelentősebb anyagi hozzájárulást akkor kapta a gyülekezet, amikor új templom építésébe kezdtek 1801-ben.

Tessedik Sámuel 1766-ban került házi tanítóként és udvari káplánként a Sréter családhoz.

Az 1785-ös népszámlálás már 629 lakót jegyez fel Surányban. A Liszkóról bejáró gyerekekkel már 50 körüli a tanulók létszáma. 1840-re 959 főre gyarapodott a lakosok száma, a háború után 755 főre csökkent. Az iskolába járók létszáma viszont alaposan megnőtt és 60 fő fölött volt. Ez magyarázat arra is, hogy a faluban már 2 embert alkalmaztak tanítónak: Bohus Lajost igazgatóként és Nagy Pált kántortanítóként. A lakosság létszáma 1910-re haladta meg az ezer főt.

Cserhátsurány történelmileg kialakult gazdasági szerkezete jobbára az állattartáshoz kötődött. A XVIII. században és a XIX. század első felében főleg sertés- és juhtartással foglalkoztak. A település lakossága ekkor hízott sertések eladásából fedezte megélhetésének szükségleteit.

Az árutermelés fellendülésével a XIX. század közepétől megnőtt a távolabbi piacokra való szállítás igénye. Ezzel kapcsolatos a jelentős létszámú fuvaros munka.

A népesség száma 1996-ban 1004 fő volt. 1980-89 között a község lakossága a természetes fogyás és főleg az elvándorlások következtében jelentősen csökkent, 1996 után állt be 1000 fő körülire.

Az utóbbi években kiépült a teljes infrastruktúra. Sok lakásba bevezették a telefont, a gázt, az ivóvizet és kiépült a csatornahálózat. Az iskola számára új tornaterem épült.

A község idegenforgalmi szempontból (területén halad át az Országos Kék Túra útvonala) szép környezetben fekszik és gazdag műemlékekben. A már említett kastélyokon és az evangélikus templomon túl említésre méltó még a falu római katolikus temploma is, melyet Csór Tamás építtetett 1344-ben. Az eredetileg kisméretű, egyhajós gótikus templomot a megye egyik legszebb műemlékének tartják. A nyolcszögletű toronnyal rendelkező épület a hagyomány szerint a török világban török imaházul szolgált. A templom kertjében található a római katolikus Jánossy család sírhelye, akik a századforduló körüli időszakban voltak a falu birtokosai. Gőzmalmuk is volt a helységben.

A Jánossy család kaponkai dűlőjében a középkorban Kasza nevű falu állott fenn, mely azonban teljesen elpusztult, és ma már csak a Kasza hegy neve őrzi emlékét.

A helység határához tartozik a Peres hegy, melynek területét a cserhátsurányiak úgy perelték el a nógrádmarcaliaktól.

A község sportélete jelentős, a szeptemberben rendszeresen rendezett országos duatlon terepfutás révén Cserhátsurány nemcsak a megyében, hanem országosan is ismertté vált.

Az iskola 1960. október 20-án vette fel Tessedik Sámuel nevét. Ennek alkalmából szobrot állítottak az iskola parkjában, melyet ünnepélyes keretek között lepleztek le. Tessedik Sámuel fejszobrát Szederkényi Attila szobrász készítette.

A település fejlett oktatási intézményi hálózattal rendelkezik, 9 tanulócsoportos keresztény körzeti általános iskola, egy tanulócsoportos óvoda,valamint Herencsény és Mohora községekben 1 és 2 csoportos tagóvoda.

Közigazgatási, közös hivatali, háziorvosi és védőnői szolgálati székhelye, gyermekjóléti családsegítői szolgálati telephelye. Községi és iskolai könyvtárral, falumúzeummal, postával és keresztény szociális otthonnal rendelkezik. Számos egyesület van, sport, horgász, vadász. Ifjúsági és általános iskolai énekkara és színjátszó csoportja van.